A saját utam megtalálása nem volt könnyű. De ennél is nehezebbnek bizonyult beleállni a feladatokba, cselekedni, csinálni. Ahogy az önismeret során fokozatosan felszabadítottam magamat minden olyan tényezőtől, amivel gátoltam önmagamat, úgy megérkeztem a saját Erőmbe. Olyan részeimmel találkoztam, amelyeket azelőtt elutasítottam, „gonosznak” bélyegeztem. Az integráció során ismertem fel, hogy ezekben a letagadott, meg nem élt, megbélyegzett részeimben hatalmas potenciál lakozik.

Saját példámból tudom, hogy önmagunkhoz hűnek lenni nagyon nehéz feladat, és ahogy jönnek az élet kihívásai: hivatás, párkapcsolat, gyermekvállalás, úgy egyre nehezebb. Egyre halkabb lesz a belső hangunk, mert a fókusz minduntalan kívülre kerül. Ilyenkor az én életemben is mindig volt és van egy segítő szakember, aki segít visszatalálnom befelé, lelkem olyan rétegeit is megmutatva, amik addig rejtve voltak előttem.

Egy kislány apukája vagyok, elváltam. A válásom folyamata felhívta a figyelmemet arra, hogy nem elég tudatosnak lenni, hanem néha a pokolra is le kell menni ahhoz, hogy magunkat válasszuk.

Hiszem, hogy akkor élhetünk teljes életet, ha igazán kapcsolatban vagyunk önmagunkkal. Nem a mintáinkkal, a társadalmi és más elvárásokkal, hanem azzal, ami valóban mi vagyunk, mert így derül ki, hogy mi az, amit szeretnénk az élettől.

Mára elmondhatom: boldog párkapcsolatban élek, szakrális Nő van mellettem. A hobbim a hivatásom. Ebben nagyon sok munkám van és őszintén vallom, megérte.